A 17. Kaleidoszkóp Versfesztivál fődíját kapta a Csavar Színház

/in , , /by

A Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztivál Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemléje, amely 1999-ben nyitotta meg kapuit előbb csak a nem hivatásos, később már a professzionális előadók és társulatok előtt is. A páratlan években a hagyományos versmondás kapja a főszerepet, a páros években pedig a versszínházi műfajok mindegyike színpadra kerül. A programsorozat ötletgazdája Lutter Imre fesztiváligazgató, fővédöke – haláláig – Bella István Kossuth-díjas költő volt. Szervezője az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület, rendezője  és szakmai koordinátora a Magyar Versmondók Egyesülete.

A Kaleidoszkóp VersFesztivál idén 17. alkalommal került megrendezésre 2017. november 23. és 26. között a Váci Dunakanyar Színházban. A zsűri tagjai között Szűcs Katalin Ágnes Jászai Mari-díjas színikritikus, dramaturg; Kiss László Radnóti- és Csokonai-díjas rendező, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke; Bakos-Kiss Gábor színművész, a Nemzeti Színház tagja; Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész, a Magyar Versmondók Egyesületének örökös tagja; Kis Domonkos Márk színművész, a Váci Dunakanyar Színház igazgatója; Regős János rendező, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke; Takács Bence Ervin előadóművész, televíziós szakember; Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas rendező, televíziós szakember, az Első Magyar Versszínház művészeti vezetője és Lutter Imre fesztiváligazgató foglalt helyet.

Zene, tánc, színház, film, versmondás és interaktív kiállítás is várta a közönséget Vácott. A Magyar Versmondók Egyesülete és a színház két napig parkoltatta a Petőfi Irodalmi Múzeum 200-as Arany-buszát is, amely különleges látványvilággal, életre kelő versek, képek, relikviamásolatok, hang- és filmfelvételek segítségével várta a látogatókat.

Négy nap alatt 172 egyéni előadó, társulat, zenekar és filmes alkotó vonult fel, több ezer néző volt kíváncsi az előadásokra, amelyek közül sok esetben Arany János életműve állt a középpontban.

A fesztivál díjátadójára november 26-án este keült sor, az elismeréseket Lutter Imre fesztiváligazgató és a zsűri tagjai adták át. A 17. Kaleidoszkóp VersFesztivál színházi fődíját  a hetényi Csavar Színház  A nagyidai cigányok című előadása, valamint Olt Tamás Szájon lőtt tigris című egyszemélyes komédiája kapta.

A versfilmek között Molnár Gyöngyi és Zámbori Soma Arany János Híd-avatás című balladájának feldolgozása nyert, a versmondók között Borbély Mihály (Kistarcsa) és Dupák Fanni (Csóka, Szerbia) vehette át a Kaleidoszkóp-díjat, míg a legfiatalabbak között Oláh Péter (Szekszárd) vihette haza a KaleidoszKópé junior díjat.

A fesztiválon Kovács Ákos Kossuth-díjas énekes szubjektív hangvételű előadásban mondta el Arany János balladáit, a Soproni Petőfi Színház Arany Buda halála című zenés, óriásbábos előadását vitte el a fővárosi és Vác-környéki közönségnek, a Fitos Dezső Társulat és a Szentendre Táncegyüttes pedig Irgalom címmel mutatta be jelmezes táncjátékát ifj. Csoóri Sándor zenéjére, Arany János balladáira építve. A Vígszínház művésze, Lázár Balázs Tallián Mariannal közösen idézte Arany János humorát, Bálint András a Radnóti Színházban bemutatott önálló estjének felújított változatával lépett fel.

 

 

Sári bíró a Külhoni Magyar Nemzeti Színházban

/in , /by

2017.november 24-én mutatta be a Külhoni Magyar Nemzeti Színház  Móricz Zsigmond Sári bíró című színművét.

A színház 2016-ban alakult azzal a céllal, hogy a határon túli és anyaországi színészeket közös produkciókba fogja össze. A Kassán bejegyzett társulat a szerencsi Rákóczi-vár színháztermében lelt állandó bemutatóhelyre. Első bemutatójuk Sütő András Advent a Hargitán című színjátékát Rubold Ödön rendezte, Móricz választási vígjátékát pedig Megyeri Zoltán állította színpara.

Az alkotók kiemelték eredeti korából a vígjátékot,  s egy rendszerváltás utáni falusi közegbe helyezték át. A helyhatósági választásoknak görbe tükröt mutató történet,  jelentős aktualitással bír,  hiszen a választási erkölcs Móricz óta mit sem változott. Az előadás díszlettervezője Cselényi Árpád, a jelmezek Kiss Zsuzsanna tervei alapján készültek.

A címszerepben az eredeti szereposztásban Benkő Gézát és Varga Anikót láthatta volna a közönség, további szerepekben pedig: Havasi Péter, Petrik Szilárd, Bodnár Dániel, Germán Lívia Zille, Csokán C. Raul, Bocsárszky Attila, Pólos Árpád, Kövesdi Szabó Mária, Szűcs Éva, Csurulya Csongor Árpád, Erőss Csaba László lépett színpadra.

Az előadás bemutatóját annak ellenére megtartották, hogy a főpróbahét kezdetén, november 19-én tragikus hirtelenséggel elhunyt az előadás főszerepét, a bírót játszó Benkő Géza. Szerepét a kézdivásárhelyi Csurulya Csongor Árpád vette át, s az ő helyére Madarász Máté, a kassai Thália Színház színésze ugrott be.

Egy őrült naplója a komáromi Art Mix fesztiválon

/in , , /by

2017. november 11-én, szombaton 20.00 órától Béhr Márton előadásában látható Nyikolaj Vasziljevics Gogol  Egy őrült naplója című monodrámája a komáromi Rév – Magyar Házban. Az előadás a City Boot polgári tásulás által szervezett Art Mix fesztivál keretében látható, melynek sokszínű programja a művészetek találkozási lehetőségeit kutatja.

Az őrült naplója, melynek bemutatója 2016. december 7-én volt a pozsonyi Magyar Intézetben – az Art Mix színházi programpontja. Az előadást a pozsonyi Színművészeti Főiksola ötödéves rendező hallgatója Rédli Károly rendezte, a díszlet Molnár Ágnes tervei alapján készült, Popriscsin, címzetes fogalmazó dilemmáját megfogalmazza Béhr Márton, a pozsonyi Színművészeti Főiskola negyedéves hallgatója, a Komáromi Jókai Színház társulatának tagja.

„Az Egy őrült naplója jutalomjáték a színésznek, igazi one man show, amiben sok mindent meg lehet csillogtatni – technikai fogásokat, érzelmi libikókázást, beleélő képességet, színpadi rutint. A Popriscsin fejében növekvő káosz kicsapódásának mértékével is jól lehet játszani, ezért szeretik annyira a rendezők (is). Ráadásul a szöveg abszolút mainak hat. Viszont Gogol Popriscsinja 42 éves. Általában középkorú színészek kapják ezt a szerepet. Egyszerűen azért, mert – ahogy a regényírókkal kapcsolatban szokták mondogatni – ehhez meg kell érni, tömérdek tapasztalatra kell szert tenni, szenvedni és szeretni kell, sokat, sokszor. És persze fenn kell tartani a néző érdeklődését egy-másfél órán át. A monodráma tehát olyan kihívás egy színésznek, mint a nagyregény egy írónak. Fiatalok kizárva. Kivételek persze akadnak. Itt van például Béhr Márton, a pozsonyi Színművészeti Egyetem harmadéves hallgatója. Amikor rizsporral őszesített hajjal, pápaszemesen megjelenik a színen, majd kimondja az életkorát, a nézők kuncognak. Tíz perccel később viszont már senkit sem zavar, milyen pimaszul fiatal ez a mi Popriscsinunk. Negyvenkét év? Hiszen ez a legjobb kor a karrierépítés megkezdésére – mondja a színinövendék a gogoli mondatot, és mindenki érzi benne a dupla csavart. Szegény főhős még nem tart sehol, legnagyobb munkahelyi sikere, hogy ő hegyezheti ki a főnök lúdtollait. Valószínűleg nem is lenne képes sokkal többre. Totál lúzer, mondanánk rá a 21. században. Ráadásul beleszeret a főnök lányába. Aki persze észre sem veszi. Egy nemeshez készül hozzámenni. De mitől nemes egy nemes, ha a lelke semmivel sem nemesebb, mint Popriscsiné, akinek nem telik jobb ruhára, rendes cipőre? Ezért nézik őt levegőnek? Vagy amúgy is jelentéktelen? Minden másképp alakulhatna, ha mondjuk ő lenne a spanyol király? Ebbe bele lehet őrülni!”

 

(Juhász Katalin: Popriscsin köztünk él,
megjelent az Új Szó 2017. február 4-i számában)

Tóth László új színháztörténeti kötetéről

/in , /by

Régi és új színháztörténeti tanulmányok egyaránt kerültek Tóth László színháztörténész „…nagy haszna a Teátromnak“ című tanulmánykötetébe, mely a budapesti Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg 2016-ban. A kötet tulajdonképpen hét fejezetre – hét korszakra tagolja a felvidéki illetve csehszlovákiai magyar színjátszás történetét. S két helyszínt emel ki a játszóhelyek közül, a két legfontosabb nyugati bástyát: Pozsonyt és Komáromot.  A komáromi kezdetekkel, az iskolai színjátszás eredményeivel, majd  a hivatásos magyar nyelvű színjátszás első emlékeivel indul a kötet, majd az országgyűlési város, Pozsony magyar színházi gyökereit tárja fel a szerző. Tóth László külön fejezetet szentel annak a színházi „kísérletnek“, melyre a századfordulón került sor Pozsonyban: egy kétnyelvű (német-magyar) színház létrehozására tett kísérletet Relle Iván 1899 és 1902 között, a cél az volt hogy egyenlő arányban és a „pozsonyi műigényeknek megfelelő módon” lépjenek fel a német és a magyar társulat tagjai. A próbálkozás nagy közéleti vihart kavart, s végül megbukott, de nagyon sok szempontból előrevetíti a két évtizeddel később kialakult színházi helyzetek visszásságait. A két világháború közti színháztörténeti változásokat két tanulmányban vizsgálja Tóth László, előbb az 1918 és 1925 közötti  – minden szempontból zűrös korszakot, majd pedig Földes Dezső (1928-1938) évtizedét. Az utolsó előtti tanulmány a Matesz (Magyar Területi Színház) megalakulásának és működési nehézségeinek kérdéskörét járja körül, a kötet zárópasszusa pedig Konrád József rendezői pályafutásának elemzése.

A „…nagy haszna a Teátromnak“ hiánypótló mű, nemcsak azért mert a szlovákiai magyar színháztörténetben sok a feltáratlan fehér folt, s Tóth László tanulmányai fontos adalékokkal szolgálnak a kutatók, vagy érdeklődők számára, hanem azért is mert a szerző azokkal a „problémás” életművekkel, személyiségekkel is foglalkozik, akik úgymond fekete bárányként szerepelnek a szlovákiai magyar színházi „nagykönyvben”. Tóth László objektív módon közelíti meg a már említett Relle Iván, Polgár Károly, Földes Dezső, vagy épp Konrád József színházi tevékenységét, s ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy cizelláltabb képet kapjunk színházkultúránk történetéről.

CSAVARGÓFESZT – ezúttal Gömörben

/in , , /by

2017.november 2-án és 3-án kerül megrendezésre Rimaszombatban a  Csavargófeszt nevet viselő „vándorfesztivál“, melynek ötletgazdája és szervezője a hetényi Csavar Színház. A fesztivál immár hatodik éve  vándorol Csallóköz és Gömör között, s a harmadik évad pedig átalában a két régió között félúton kerül megrendezésére.

Két nap alatt kilenc színházi előadást, komolyzenei koncertet, improvizációs játékot, bábjátékot kínál a nézőknek Gál Tamás és Kiss Szilvia. A hetényi független társulat ezúttal Rimaszombat, Gesztete és Bátka  színházszerető közönségét célozta meg. A seregszemle programja elsősorban gyermek- és ifjúsági előadásokból áll össze, de évadról-évadra becsempésznek a programba felnőtteknek szánt produkciókat is; idén ilyen a Haydn-koncert, valamint a mátészalkai Gondolat Kamaraszínház előadása.

A Csavargófeszt évről évre minőségi műsorral várja az érdeklődőket – hazai előadóművészek fellépése mellett olyan magyarországi vendégelőadásokat láthatnak a fesztiválozók, amelyek csak hasonló fesztiválok keretében jutnak el a hazai nézőkhöz. Ráadásul: a pályázati forrásoknak köszönhetően minden program ingyenes.

 

A CsavargóFeszt részletes program

November 2. (csütörtök)

09.00 Vitéz László – Pályi János előadása /Gesztete, Alapiskola/

10.00 Korpás Éva koncertje /Bátkai Alapiskola/

10.30 Nagyidai cigányok – Csavar Színház előadása /Gesztete, Alapiskola/

11.00 Aldo Nicolaj: Egy életem, egy halálom – Gondolat Kamaraszínház előadása /Rimaszombat, VMK színházterme/

18.00 Joseph Haydn: A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán – vonósnégyes koncert (A vonósnégyest Vavrinecz András – hegedű, Kisdi Gellért – brácsa, Mester László – cselló és Mester András – hegedű alkotják) /Rimaszombat, református templom/

19.00 Nagyidai cigányok – Csavar Színház előadása /Rimaszombat, VMK kamaraterme/

 

November 3. (péntek)

09.00 Szerencsés János, avagy az ördög három aranyhajszála – Vojtina Bábszínház /Rimaszombat, VMK bábterme/

10.45 Itt és most ugrik a majom a vízbe – a Csavar Színház improvizációs játéka /Rimaszombat, VMK színházterme/

11.00 Szerencsés János, avagy az ördög három aranyhajszála – Vojtina Bábszínház /Rimaszombat, VMK bábterme/

Önfeladó színház(ak)

/in , /by

Önfeladó színház(ak) címmel jelent meg Soóky László színházkritikákat tartalmazó kötete a dunaszerdahelyi  MEDIA NOVA M Kiadó gondozásában 2017. októberében.

A szerző a Komáromi Jókai Színház és Kassai Thália Színház  elmúlt öt évadát veszi górcső alá, elemzi a színházkultúránkat meghatározó jelenségeket, így a színház és a politika viszonyát, a színházi kritikátlanság jelenségét, az önfeladás folyamatát.

„Hogy a színház nemcsak üzlet, hanem kultúrintézmény is, azt ma már szinte csak a kritika dokumentálja. Puszta létével. Egyszerűen azzal, hogy van. Hogy számon tartja és méltatja a színház produkcióját, az előadást és az előadott darabot. Tudvalevően üzletről nem szoktak kritikát írni, csak reklámot. Mikor tehát a kritikus bírálattal tiszteli meg a színházat, tulajdonképpen, minden más üzlet fölött álló kulturális rangját emeli ki és ismeri el. Más lapra tartozik, hogy a mai színház kezdi magára nézve kényelmetlennek találni ezt a megtiszteltetést… már alig csinál titkot belőle, hogy érdekeinek sokkal inkább megfelelne a független kritika leváltása – megfizetett kommunikével.” – olvasható a könyv borítóján.

Az idézet Kárpáti Auréltól való, aki 1930-ban vetette papírra e sorokat. Akkor még a (cseh)szlovákiai magyar sajtóban  hat-nyolc színikritika vagy legalább recenzió jelent meg egy-egy bemutató kapcsán, ma egy-kettő. Vajon érvényét vesztette a műfaj? Vagy csak kiment a divatból? De akkor hogyan rögzíthető a színházkultúránk? Hogy követhető nyomon a színházalkotói szándék? Mi marad meg 10 év múlva? A statisztika? Vagy a Facebook bejegyzés?

Soóky László kötete nemcsak publicisztikai gyűjtemény, hanem színházi krónika, kor- és kórdokumentum.

Egy nap az örökkévalóságból

/in , /by

Egy nap az örökkévalóságból  – ez a címe Csáky Pál új drámájának, melyet az 1956-os forradalom évfordulóján mutat be a József Attila Színház.  Egy elképzelt „hitvita” elevenedik meg  Nagy Imre és Kádár János között 1956-ról, a magyar történelemről és a kommunizmus szerepéről.

Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója  Csáky Pál  meghívásának eleget téve  Brüsszelben találkozott először  a szerző Virágeső című drámájából készült produkcióval, ezt követően született a megegyezés, a forradalom emléknapján felolvasószínházi előadás születik a Kádár-Nagy Imre konfliktust feldolgozó drámaszövegből.

A történelmi vita rendezője  Telihay Péter, aki a  Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője volt 2001-2003 közötti időszakban, s most épp a Kassai Thália Színházban rendez, Szigligeti Ede Liliomfiját állítja színpadra.

A rendező a Felvidék.ma hírportálnak nyilatkozva elmondta, az egyfelvonásos drámában az öreg Kádár előtt vízióként megjelenik Nagy Imre. A szembesítésről szól a darab, a lelkiismeretről, a lélektani küzdelemről. Mint ismeretes, Kádár János élete végéig nem tudta feldolgozni magában a vértanúságra ítélt Nagy Imre okozta traumát, gyakran még a nevének kiejtése is gondot okozott neki, utolsó beszédében is csak „az az ember” megfogalmazásban jelenik meg

Nagy Imrét Ujréti László Jászai-díjas színész alakítja, Kádár Jánost pedig Kiss Gábor.

A kutya halála – Krausz Tivadar tragédiája a Márai Stúdióban

/in , , /by

A kassai Thália Színház Magyarország Kassai Főkonzulátusával, valamint a Csemadok kassai választmányával közösen hirdetett meg tavaly az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából egy drámapályázatot. A pályázat témája az 1956-os események a szlovákiai történések, reakciók hangsúlyozásával.

A pályázatra, melynek beadási határideje 2016. augusztus 15-e volt három mű érkezett, és mivel épp ennyit díjazhattak, egyik szerző sem maradt elismerés nélkül.

Tarics Péter Tanúságtétel, (i)gazság, végítélet, valamint Csáky Pál Ballada a szabadságról című színműveit már bemutatta a színház felolvasószínházi est formájában. Az előbbit 2016. október 27-én, az utóbbit 2016. december 21-én. (Csáky Balladáját Forgács Miklós rendezésében)

Krausz Tivadar A kutya halála című tragédiája azonban 2017. október 26-án 18:00 órai kezdettek kerül a kassai publikum elé. A felolvasó színház rendezője Czajlik József. Közreműködnek: Varga Lívia, Varga Szilvia, Nádasdi Péter, Madarász Máté, Ollé Erik, Lax Judit valamint a szerző Krausz Tivadar.