Egy őrült naplója a komáromi Art Mix fesztiválon

2017. november 11-én, szombaton 20.00 órától Béhr Márton előadásában látható Nyikolaj Vasziljevics Gogol  Egy őrült naplója című monodrámája a komáromi Rév – Magyar Házban. Az előadás a City Boot polgári tásulás által szervezett Art Mix fesztivál keretében látható, melynek sokszínű programja a művészetek találkozási lehetőségeit kutatja.

Az őrült naplója, melynek bemutatója 2016. december 7-én volt a pozsonyi Magyar Intézetben – az Art Mix színházi programpontja. Az előadást a pozsonyi Színművészeti Főiksola ötödéves rendező hallgatója Rédli Károly rendezte, a díszlet Molnár Ágnes tervei alapján készült, Popriscsin, címzetes fogalmazó dilemmáját megfogalmazza Béhr Márton, a pozsonyi Színművészeti Főiskola negyedéves hallgatója, a Komáromi Jókai Színház társulatának tagja.

„Az Egy őrült naplója jutalomjáték a színésznek, igazi one man show, amiben sok mindent meg lehet csillogtatni – technikai fogásokat, érzelmi libikókázást, beleélő képességet, színpadi rutint. A Popriscsin fejében növekvő káosz kicsapódásának mértékével is jól lehet játszani, ezért szeretik annyira a rendezők (is). Ráadásul a szöveg abszolút mainak hat. Viszont Gogol Popriscsinja 42 éves. Általában középkorú színészek kapják ezt a szerepet. Egyszerűen azért, mert – ahogy a regényírókkal kapcsolatban szokták mondogatni – ehhez meg kell érni, tömérdek tapasztalatra kell szert tenni, szenvedni és szeretni kell, sokat, sokszor. És persze fenn kell tartani a néző érdeklődését egy-másfél órán át. A monodráma tehát olyan kihívás egy színésznek, mint a nagyregény egy írónak. Fiatalok kizárva. Kivételek persze akadnak. Itt van például Béhr Márton, a pozsonyi Színművészeti Egyetem harmadéves hallgatója. Amikor rizsporral őszesített hajjal, pápaszemesen megjelenik a színen, majd kimondja az életkorát, a nézők kuncognak. Tíz perccel később viszont már senkit sem zavar, milyen pimaszul fiatal ez a mi Popriscsinunk. Negyvenkét év? Hiszen ez a legjobb kor a karrierépítés megkezdésére – mondja a színinövendék a gogoli mondatot, és mindenki érzi benne a dupla csavart. Szegény főhős még nem tart sehol, legnagyobb munkahelyi sikere, hogy ő hegyezheti ki a főnök lúdtollait. Valószínűleg nem is lenne képes sokkal többre. Totál lúzer, mondanánk rá a 21. században. Ráadásul beleszeret a főnök lányába. Aki persze észre sem veszi. Egy nemeshez készül hozzámenni. De mitől nemes egy nemes, ha a lelke semmivel sem nemesebb, mint Popriscsiné, akinek nem telik jobb ruhára, rendes cipőre? Ezért nézik őt levegőnek? Vagy amúgy is jelentéktelen? Minden másképp alakulhatna, ha mondjuk ő lenne a spanyol király? Ebbe bele lehet őrülni!”

 

(Juhász Katalin: Popriscsin köztünk él,
megjelent az Új Szó 2017. február 4-i számában)