„Teli kofferrel ment el”

Hatvanhat éves korában elhunyt Kiss Péntek József író, rendező, dramaturg, színházi szakíró, tanár.

Tisztelem az elkötelezett, a következetes, a számukra fontos ügybe minden energiájukat belefektető embereket. Szeretem az ilyen embereket. Kiss Péntek József pedig ilyen ember volt.

Mélyen elkötelezett a színházművészet iránt. Megszállott alkotó (rendező), elkötelezett elemző (kritikus), elméleti írások szerzője. A színház állt élete, gondolkodása középpontjában. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy egyoldalú lett volna. Alkotó energiáit más művészetekben is kamatoztatta: írt verset és prózát, valamint képzőművészként is aktívan alkotott, grafikáit, képeit több kiállításon is láthattuk. Az igazi, egy életen át tartó szerelme azonban a színház volt. Az amatőr színházi mozgalom kiemelkedő alakjaként a drámairodalom számos, nálunk nagyon ritkán vagy egyáltalán nem látható művét mutatta be. Első sikereit a hetényi Csokonai Kisszínpaddal aratta, amellyel a magyar irodalom egyik jelentős, de a színházak által méltatlanul elhanyagolt drámai életművét megalkotó Hubay Miklós két művét is színpadra vitte (Túszszedők, Búcsú a csodáktól), de Hetényben rendezte meg Tom Stoppard Hamlet-átiratát is. Ezzel a rendezésével először nyerte el a Jókai Napokon a legjobb rendezőnek járó díjat (1986), melyet az elkövetkező két évben is neki ítélt a zsűri. Akkor immár az általa alapított komáromi Mai Színházi Stúdió előadásaiért (László Aladár: Éjszakai ügyelet, Alfred Jarry: Übü király). Velük vitte színre Jean Genet A cselédek című egyfelvonásosát is (1989). Abban az időben mindkét darabválasztáshoz komoly bátorság kellett, s mindkettő a reveláció erejével hatott (értem itt az Übü királyt és A cselédeket). 1988-ban szerepelt először két rendezése a Jókai Napokon (A cselédek mellett Solovič Kemény dió című vígjátéka a Csemadok Muzslai Alapszervezete Jókai Színpadával). Színház iránti elkötelezettségét, alkotó energiáinak szinte kimeríthetetlen tárházát mutatja, hogy a 90-es években előfordult, hogy 3 vagy 4 Kiss Péntek-rendezést is láthatott a Jókai Napok közönsége. 1993-ban a Csemadok Őrsújfalui Alapszervezete és a Komáromi VMK keretében új társulatot alapított És? Színház néven, mely éppen most ünnepli fennállásának 25. évfordulóját – sajnos, immár nem köszöntve alapítóját, hanem emlékezve rá. 1994-ben új, az amatőr mozgalomban addig nem látott kezdeményezést indított: a Komáromi Selye János Gimnázium GIMISZ Színpadával, diákokkal vitt színre ismert magyar és külföldi zenés darabokat (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, A padlás, A dzsungel könyve, Hair…). Ez a ténykedése számos szakmai problémát vetett föl, és komoly vitákat provokált. Minden színházszakmai vitán túl azonban tény, hogy ezek az előadások olyan általános és középiskolás diákok ezreinek nyújtottak színházi élményt, akik más előadásokra nem ültek volna be a nézőtérre.

Kiss Péntek József 1999 és 2003 között a hivatásos színházi életben is fontos szerepet játszott. Ebben az időszakban ő volt a Komáromi Jókai Színház igazgatója. Minden kétséget kizáróan ez a négy év volt Kiss Péntek legjelentősebb, legértékesebb hozzájárulása a szlovákiai magyar (nem csak színház-)kultúra fejlődéséhez. Meghatározó színészegyéniségek kerültek a társulathoz, Peter Shäffer Amadeus című művének színrevitelével innen indult Czajlik József rendező karrierje, ekkor került a társulathoz a színház művészi, szellemi profiljának kialakításában meghatározó szerepet játszó dramaturg, Varga Emese, Telihay Péter személyében pedig az összmagyar színházkultúra szempontjából is kiemelkedő jelentőségű rendező lett a művészeti vezető, és ekkor kezdődött az együttműködés a szlovák színházművészet egyik meghatározó alakjával, Martin Huba színész-rendezővel is. Az időszak alapos színháztörténeti feldolgozása még várat magára, de az nyugodtan kijelenthető, hogy az ekkor született előadások közül több is hazai színháztörténetünk művészileg legértékesebb, legfontosabb produkciói közé tartozik (Shäffer: Amadeus – rendezte: Czajlik József, Molière: Tartuffe – rendezte: Telihay Péter, Spiró: Az imposztor – rendezte: Martin Huba, Csehov: Sirály – rendezte: Telihay Péter). Ennek az időszaknak sajnálatos politikai-hatalmi beavatkozás vetett véget. A szakmailag kiemelkedően sikeres munkát megszakító beavatkozás nyilvánvalóan súlyos lelki traumát okozott, de Kiss Péntek József alkotó energiáit nem törte meg. Íróként, költőként, színházelméleti emberként lett aktív. Kihallgatás címmel kisprózáit, A vendég címmel dramatikus szövegeit, Privát retró címmel verseit, A megbecsült színház címmel színházi írásait adta közre kötetek formájában, megírta a Jókai Napok történetét, Életpor címmel pedig önéletrajzi regényt jelentetett meg, melyben megragadó őszinteséggel tárulkozik ki olvasói előtt.

Természetesen nem maradt hűtlen a színházhoz sem. A Komáromi Ipari Szakközépiskola tanáraként ismét diákokkal csinált színházat. Az idei Jókai Napokon a VISZTA diákszínpad Molière Tartuffe-jét adta elő, és az élénk vitát kiváltó, sokak által lelkesen, többek által fenntartásokkal fogadott előadással kapcsolatban legpesszimistább gondolatainkban sem merült fel, hogy ez lesz Jóska utolsó rendezése. A veszteség, a halál mindig fájó. Felfoghatatlan. Kiss Péntek József távozása számomra azért is különösen kegyetlen csapása a sorsnak, mert meggyőződésem, hogy Bartókhoz hasonlóan „teli kofferrel ment el”.

Hizsnyan Géza

megjelent az Új Szóban – 2018. szeptember  24-én