Önfeladó színház(ak)

Önfeladó színház(ak) címmel jelent meg Soóky László színházkritikákat tartalmazó kötete a dunaszerdahelyi  MEDIA NOVA M Kiadó gondozásában 2017. októberében.

A szerző a Komáromi Jókai Színház és Kassai Thália Színház  elmúlt öt évadát veszi górcső alá, elemzi a színházkultúránkat meghatározó jelenségeket, így a színház és a politika viszonyát, a színházi kritikátlanság jelenségét, az önfeladás folyamatát.

„Hogy a színház nemcsak üzlet, hanem kultúrintézmény is, azt ma már szinte csak a kritika dokumentálja. Puszta létével. Egyszerűen azzal, hogy van. Hogy számon tartja és méltatja a színház produkcióját, az előadást és az előadott darabot. Tudvalevően üzletről nem szoktak kritikát írni, csak reklámot. Mikor tehát a kritikus bírálattal tiszteli meg a színházat, tulajdonképpen, minden más üzlet fölött álló kulturális rangját emeli ki és ismeri el. Más lapra tartozik, hogy a mai színház kezdi magára nézve kényelmetlennek találni ezt a megtiszteltetést… már alig csinál titkot belőle, hogy érdekeinek sokkal inkább megfelelne a független kritika leváltása – megfizetett kommunikével.” – olvasható a könyv borítóján.

Az idézet Kárpáti Auréltól való, aki 1930-ban vetette papírra e sorokat. Akkor még a (cseh)szlovákiai magyar sajtóban  hat-nyolc színikritika vagy legalább recenzió jelent meg egy-egy bemutató kapcsán, ma egy-kettő. Vajon érvényét vesztette a műfaj? Vagy csak kiment a divatból? De akkor hogyan rögzíthető a színházkultúránk? Hogy követhető nyomon a színházalkotói szándék? Mi marad meg 10 év múlva? A statisztika? Vagy a Facebook bejegyzés?

Soóky László kötete nemcsak publicisztikai gyűjtemény, hanem színházi krónika, kor- és kórdokumentum.