Archív ehhez: Czajlik József

A 2017/18-as évadban a kassai Thália Színház második nagyszínpadi bemutatója egy kortárs finn dráma Mika Myllyaho Káosz című tragikomédiája Czajlik József rendezésében, Három hétköznapi nő, nem mindennapi csapdákkal teli élete. Kávéházi fecsegés, drámai helyzetekkel megtűzdelve. Sofia, Emmi, Júlia. Finn nők az idegösszeomlás szélén. Három habitus, három válasz az élet kihívásaira, három zsákutca. A gátlásos tanítónő, a gyakorlatias újságírónő, és a saját érzelmeit is nehezen kordában tartó pszichoterapeuta. Mindegyiküknek valahol elakadt az élete. Szeretetre vágynak, sikerre, boldog, gondtalan életre, s valahogy minden félresikerül. Rendszeres kávéházi találkozóik egyre inkább kibeszélő show-ká, terápiás kezelésekké változnak, de vajon tudnak-e segíteni egymáson azok a barátnők, akik a maguk bajaira sem igazán találnak megoldást.

Összevonás fenyegeti azt az iskolát, ahol Sofia tanít, a nő a feszültséget váratlan dühkitörésekkel vezeti le. Saját paciensével kezd szerelmi viszonyba Júlia, aki  egyre kevésbé látja tisztán azt a helyzetet, amely egyszerre édes és etikátlan. Emmi munkamániája miatt egyre kétségesebb, hogy képes-e jó feleség és jó anya lenni, képes-e megakadályozni,hogy problémáira rámenjen a családja. Ami eddig biztos volt, az menthetetlenül szétesik. A három nő egyre fruszráltabb, egyre kétségbeesettebb, egyre többet hibáznak, s egyre nehezebben látják be, hogy ők is tehetnek a kisiklott életükről. A helyzetek kínosságuk, kellemetlenségük ellenére kacagtatóak, a három nő érzelmi és társadalmi vergődése számtalan vicces jelenetben csúcsosodik ki. Azt hiszik leginkább a környezetükkel: férjeikkel, főnökeikkel, szeretőjükkel, a hivatalokkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel küzdenek, de egyre inkább nyilvánvaló, hogy a legyőzendő ellenfél ott van belül, a belső démonokkal kell leginkább megharcolniuk.

Sofia, Emmi, Júlia az érzelem és az értelem örök hadakozásának, csatározásának áldozatai, nekik is hosszú utat kell bejárniuk, míg rájönnek, hogy a két dolgot nem lehet különválasztani, nem megoldás sem a hűvös, okos kívülállás, sem a féktelen érzelmi áradás sem. A szürke, unalmas életek egy csapásra kíméletlen túlélő kalanddá változnak. A darab érdekessége, hogy a három főszereplő saját figuráján túl, még tizenegy szereplőt kell, hogy megjelenítsen, a nőkön kívül több férfifigurát is. A kegyetlen helyzetek ezáltal is mindig megőrzik ironikusságukat, nem veszítenek játékosságukból, minden gyötrelem, kínlódás, fájdalom idézőjeles lesz, semmi sem halálkomoly.

A Káosz szereplői is a banalitással, a mindennapok fojtó ritmusával, kilátástalan szürkeségével bajlódnak, de ők mintha ezt nem is tudatosítanák. Az ő párhuzamos világuk a fátum, a sorsszerűség, az ő vágyaik megmaradnak banálisnak és még ezzel sem tudnak mindig mit kezdeni. Alap problémájuk, hogy képtelenek a konfliktusaikat kezelni, képtelenek szembenézni a gondokkal, állandó fáziskésében vannak, náluk a párhuzamos világ megteremtése védekezés, alibi, menekülés. Addig is odázhatják a megoldást, a szembenézést, mindig más tehet mindenről. Eleve a kávéházi pletykálás is módot ad nekik arra, hogy azt higgyék, ha kibeszélik, elmondják, ha nem egyedül viselik a problémákat, akkor az már meg is oldódik, akkor az már ki is van pipálva, a többiek majd segítenek. A barátnők bíznak a többiek párhuzamos világaiban, és közben elfeledkeznek arról, hogy a saját világukkal mostohán bánnak, elfeledkeznek róla, elhanyagolják. Ők nem ki, de be akarnak szabadulni az életbe, csak el kellene dönteniük milyen életre is vágynak.

A három nőt és az összes férfit Rab Henrietta, Szabadi Emőke és Varga Lívia játszák. Mika Myylyaho 2008-as tragikomédiája igazi színészi örömjátékra ad módot, valós gondokról beszél erőteljes, színházilag izgalmas formában. A szerző rendezőként fordult a drámaírás felé, és maga rendezi meg a darabjait, ahhoz a finn színházcsináló nemzedékhez tartozik, akik, Kristian Smeds szavaival élve „Darabot írni olyan unalmasan hangzik, de színházat írni már sokkal nagyobb kalandnak ígérkezett. A színészek segítségével aztán az írás folyamata egészen a gyakorlati színházcsinálásig vezetett. Ilyen értelemben sokkal inkább drámaírónak tekintem magam, mint színházrendezőnek. A rendezés csak arra szolgál, hogy befejezzem általa az írást”. A Káosz Európa több színpadán is már sikert aratott, Finnország több színházán kívül bemutatták Spanyolországban, Nagy-Britanniában, Csehországban, Magyarországon. A kassai premier lesz a szlovákiai ősbemutatója.