Spiró György Príma környék (Édes otthon) című groteszkje, mely 2012 januárjában jelent meg a Mozgó világban, s arról szól, mi történik Közép Európában azokkal, akikre már nincs szüksége a társadalomnak…
Az idősotthonok működtetése ma kész ráfizetés, s az egyszemélyes vezetőség ezért dönt úgy, hogy az otthon fenntartási költségeit, a hiányzó részt szállodáztatásból fedezi. Spiró a szebb jövőt vizionálja, ami észrevétlenül hálózza be már ma is az életünket. Spiró megelőzi a korát, a fenntartható magyar valóságot, amikor leírja a törődési igazolás rendszerét, azt, amit az öregotthon egyszemélyes vezetősége is alkalmazhat: kérésre igazolást adnak majd arról, hogy a leszármazott törődik a szülejével. Bizonyos támogatásokat az állam a jövőben ugyanis kizárólag a törődési igazolás megléte esetén folyósít. Az öregotthon multi funkciós – nemcsak igazolja a család illúzióját, de biztosítja a vadászó nyugati turisták szórakozását is, mely egyben megszabadítja a felesleges terhektől a dolgozó embereket… Természetesen minden hivatalos, mindenről van papír. Így kerül kéthetente három-négy otthonlakó fejére piros sapka. És hiába szól, figyelmezteti hozzátartozóit az egyik öreg, hiába mondja el, hogy a vadásznak rájuk, ha a törődési igazolványra jogosultak hallani sem akarnak erről…
Spiró drámájának egyik központi témája a periférián élők elmagányosodása. Ez a jelenség sok mindenre értelmezhető. Számunkra, külhoni vagy határon túl élő magyarok számára az elmagányosodás újabb értelmezési lehetőségeket vet fel. Számunkra ez a helyzet közösségünkről is vall, nemcsak az öregek vergődéséről. Vajon szükség van-e ránk, a magyarságunkra. Kellünk-e valahol. Jelent-e még valamit a haza, az otthon… Az édes otthon.