Az előadás ismertetője
Két vándorszínész járja Magyarország tájait. Fiatalok, vidámak, jóképűek, tehetségesek, örülnek az életnek. Különböző kalandokba, és szerelmekbe bonyolódnak, mint az ilyen fiatalok gyakran és rendszerint. A nézők közben képet kapnak a magyar vidék mindennapjairól: szokásairól, furcsaságairól, küzdelmeiről, örömeiről és gyötrelmeiről.
Sajnálatos aktualitást kölcsönöz a történetnek az egyik legsikeresebb magyar filmrendező, Makk Károly minap bekövetkezett halála. Makk a legsötétebb diktatúra korszakában készített filmet a szabadságról és az életörömről, a szerelemről és a bigott maradiságról derűs és ironikus keretbe helyezve Liliomfi és Szellemfi, a két vándorszínész kalandjait. Darvas Iván és Pécsi Sándor párosa kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar film rajongóinak emlékezetében. Érdekes adalék, hogy az olasz film pápája, Federico Fellini is ekkoriban készítette el a vándorló artistákról szóló költői művét, az Országúton-t. A nyomor, a kiszolgáltatottság és az élni akarás kétféle megfogalmazása a háború borzalmai után: emez derűsen, ironikusan, amaz sötéten és líraian…
Liliomfi és Szellemfi belépett a híres bohócpárosok sorába Makk filmjével. Az úr és szolga sokszor nevetséges versengése és összetartozása régi témája a művészetnek. Don Quijote és Sancho Panza, vagy Mozart operájában Don Giovanni és Leporello is ennek a viszonynak a varázslatos képei. De ilyen Stan és Pan, vagy Estragon és Vladimir Beckett Godot-jából. Egyszerre esetlenek, ügyetlenek, ugyanakkor tiszták és ártatlanok akkor is, ha történetesen valami csínytevésben vesznek részt…
Rólunk, színészekről, színházi emberekről, csepűrágókról mesél Szigligeti színműve, derűvel, örömmel, ugyanakkor valami fátyolos melankóliával, mint mikor az ember a boldogság tetején arra gondol, hogy egyszer ennek vége szakad.