Címzett ismeretlen – a Komáromi Jókai Színház utolsó bemutatója

A Komáromi Jókai Színház utolsó bemutatója a Vasmacska Stúdiószínpad terében készült. Témája, konfliktusa is intim: két ember barátságának felbomlása, árulás és bosszú. 

A Címzett ismeretlen Kathrine Kressmann Taylor levéldrámája két német férfi barátságának a története. Max és Martin az első világháborút követően disszidált Amerikába, ahol közösen nyitottak és futtattak fel egy galériát. Martin azonban odahagyva az amerikai életet családjával hazatér Németországba, ahol Adolf Hitler épp hatalomra jutott. Martint fokozatosan szippantja be a hitleri ideológia, amelyet az Amerikában maradt, zsidó Max nem tud értelmezni.

Kathrine Kressmann Taylor folytatásos levélregénye először 1938-ban látott napvilágot az amerikai Story Magazin közlésében, egy évvel a második világháború kitörése előtt. Mivel ebben az időben még Amerikában sem igazán lehetett nőként sikeresen publikálni, a férje, Kressmann Taylor nevén jelent meg a mű. Ma már Taylort a történelem látnokaként emlegetik, 1999-óta műve hatalmas sikerrel hódította meg Európa és a Broadway színpadait.

A komáromi előadás, melyet Upor László fordítását felhasználva Harsányi  Sulyom László rendezett, 2017. június 20-án került bemutatásra a Vasmacska Stúdiószínpadon. A díszletet s a jelmezeket Kiss Gabriella tervezte, dramaturgként Zsigó Anna dolgozott az előadásban. Maxot, az Amerikában élő zsidó műkereskedőt Tóth Tibor, a Németországba hazatérő Martint Rancsó Dezső formálja meg az előadásban.

A Komáromi Jókai Színház 2016/17-es színházi évadának záró előadása pontot tesz annak a gondolatmenetnek a végére, melyet a színház meghirdetett. A társadalmi megosztottság kérdését ebben az előadásban modellszerűen követhetjük végig, hogyan roncsolódnak szét emberi kapcsolatok pusztán azért, mert két ember másféle szellemiséget vall magáénak.

 

 

 

Egy disznótor pontos leírása

2017. június 2-án az őrsújfalusi kultúrházban került először bemutatásra a Dialóg non-profit szervezet új produkciója, Soóky László Egy disznótor pontos leírása című mesélőszínházi előadása. Az Egy disznótor pontos leírása folytatása annak a sorozatnak, mely A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönddel kezdődött. Csak míg ez utóbbi a második világháború utáni évek tragikus eseményeit vizsgálja, addig a Disznótor a 70-es évek, a prágai tavaszt követő konszolidációs időszakot eleveníti fel. A két előadás szemlélete megegyezik abban, hogy nem az általános nagypolitikai eseményeken felől közelít a történtekhez, hanem a kisember fókuszát választja, ezáltal megkerüli a patetikus, merev történelemszemléletet és élő emlékezet-fogódzókat kínál. Soóky László drámaszövege ráadásul végtelen könnyedséggel és humorral beszél a szovjet ideiglenes megszállásról, az átvilágításról, a szabadság ideájáról, valamint a közösség szabadságra való képtelenségéről. A disznótor – mint egy áldozati keret megmutatja a közeg működési mechanizmusát, s közben beékelve képet kapunk a politikai manőverekről és a túlélési lehetőségekről.

“Soóky László tulajdonképpen tartja magát a Csöndben is alkalmazott szerkesztési elvhez: a magyar anekdotikus hagyományra támaszkodva nagyrészt humorra kihegyezett epizódok füzérében mesél egy kisebb közösség és a történelem találkozásáról, mintegy mítosszá emelve a szlovákiai magyar kisember tapasztalatait, életstratégiáit. A Csönd és a Disznótor között azonban pontosan érzékelhető a fókuszváltás: míg az előbbiben egy falu, illetve mikrorégió korszakos történeteiből bukkannak elő egyéni sorsok pillanatképei, a friss előadásban az elbeszélő Énnek és családjának egy napja a keret, amelybe – valamiféle utólagos lábjegyzetként, az elmondás, a kimondás, a megosztás szükségétől hajtva – beékelődnek a tágabb történelmi horizont eseményei.

A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd egy többé-kevésbé egyértelműen megítélt korszak epizódjait hozta elénk: fél szavakból is értjük egymást, ha a második világháborút követő ki- és betelepítésről, a szövetkezetesítésről, a május elsejékről beszélünk. A hetvenes évek, a Husák-éra kinek-kinek személyes történetéből viszont mind a mai napig nem alakult ki egyezményes narratíva – ki volt áldozat, ki egyszerűen túlélő, ki valami más. A kibeszéletlenség, az elhallgatás dilemmája részben a Disznótor „hivatalos” premierjére is rányomta a bélyegét. A Jókai Napokon – ott, ahol meglehetősen heterogén közönség láthatta ezt a monodrámát – pontosan megmutatkozott, mennyire más rétegeit érti/érzi a műnek a 40 pluszos közönség, és hol vesztik el a fonalat a 20 mínuszos fiatalok, akiknek már semmilyen személyes tapasztalatuk nem fűződik a múlt rendszer társadalmi és nyelvi valóságához. Őket Lajos András játéka vihette magával – márpedig emlékezetes játék ez. Mesélőszínház a műfaji megjelölés, de ha szószínházra asszociálunk, tévedünk. Lajos András legalább annyit mesél nekünk a hátán, egy hordóban a színpadra hurcolt minimális kellékekkel, amelyek újabb és újabb szerepbe iktatva önálló életet élő, de a szöveget erősítő motívumhálót szőnek a történetbe. Azt a szakmai eleganciát és könnyedséget pedig, amellyel a testét, arcjátékát, hangját uralva pillanatok alatt újabb és újabb figurává lényegül át, csak megsüvegelni lehet. Látni kell.” – írta az előadásról Lakatos Krisztina. (Új Szó, 2017. június 21.)

 

 

54. Jókai Napok

 Tizenhét színházi programot és számos kísérőrendezvényt kínál jövő hét szerdától az 54. Jókai Napok, az amatőr színjátszók országos fesztiválja.  A fesztivál szervezési okokból, az előző évek menetrendjéhez képest, változott, hiszen szerdától vasárnapig kerül megrendezésre.  Az idei szakmai értékelő bizottság tagjai: Naszlady Éva színésznő, drámapedagógus Budapestről, Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház dramaturgja, Czajlik József kassai Thália Színház igazgatója, rendező, Hizsnyan Géza színházkritikus, publicista, és Száz Pál író, publicista.

 

A felnőtt színjátszó csoportok kategóriájában idén csak két csoport nevezett be: a Jókai Színjátszó Csoport  (László Miklós: Illatszertár), valamint a füleki Zsákszínház (Anton Pavlovics Csehov Medve)

A diákszínjátszók mezőnyében viszont annál színesebb a felhozatal:
DunArts Diákszínpad, a Duna Utcai Gimnázium színjátszó csoportja (William Shakespeare: Szentivánéji álom ),
Kodály Zoltán Gimnázium Tsízió Diákszínpada – Galánta (Paprikáskrumpli)
Novus Ortus Diákszínpad – Dunaszerdahely (Frank Wedekind A tavasz ébredése)
Fókusz Diákszínpad – Dunaszerdahely( (Ön)kontroll )
Marianum Egyházi Iskolaközpont MEG+loptuk Gilliamet csoportja ( Brasile )
Ipari Szakközépiskola Vidám Iparisták Színjátszó Társulata – Komárom  (Horace McCoy „A lovakat lelövik, ugye?”)
A városi művelődési központ és a Selye János Gimnázium GIMISz Diákszínpada ( Lackfi János Hambi-pipőke)
Apropó Kisszínpad (Kristóf Ágota: A nagy füzet )
G.I.K.SZ.E.R Színjátszó  Csoport – Rozsnyó (George Oerwell 1984 )

Az 54. Jókai Napok kísérőprogramjai is izgalmasak. Jön a budapesti Nézőművészeti KFT. a „Nézőművészeti főiskola” című előadással. A fesztiválon is eljátsszák SZER-ELEM-EZ? című összeállításukat magyar kortárs és klasszikus költők szerelmes verseiből a Jászai Mari-díjas Bandor Éva és Olasz István, a Komáromi Jókai Színház színészei.. Az idei Jókai Napokon lesz Soóky László A nagy (cseh)szlovákiai magyar csönd című derűs szomorújátékának a folytatása. Az „Egy disznótor pontos leírása” című mesélő színház dramaturgja Varga Emese, előadja és rendezte: Lajos András színművész.

A Thália Színház utolsó bérletes előadása 2017. szeptemberében kerül bemutatásra

 

A kassai Thália Színház utolsó bérletes produkciója Lackfi János: Milyenek a magyarok? műszaki okok miatt 2017. szeptemberében kerül bemutatásra. A 2017/2018-as színházi évad így csak 2017. októberében kezdődik majd.
Az idei évadra szóló bérletek a szeptemberi bérletes előadásokra továbbra is érvényesek!A bérletes előadások időpontjairól később értesíti nézőit a színház szervezési osztálya.

Hégli Dusán az év alkotója

Átadták a Magyar Táncművészek Szövetségének szakmai díjait a tánc Világnapján

A tánc világnapján a Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége (MTSZ) nagyszabású gálaestet rendez a Müpa Fesztivál Színházában, amelynek keretében átadják a szövetség szakmai díjait.

Bozsik Yvette, az MTSZ elnökségének tagja a világnap alkalmából ismertette a gálaest programját: a közreműködők ezúttal is a múlt év díjazottai lesznek, többek közt a Győri Balett, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Pécsi Balett, a Bozsik Yvette Társulat, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium, illetve Pirók Zsófia és Maurer Milán.

Az évad legjobb alkotója díjat Hégli Dusan táncművész, koreográfus, a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője és Földi Béla táncművész, koreográfus, a Budapest Táncszínház igazgatója, művészeti vezetője kapta.

Nyitra Megye kitüntetése Varsányi Marinak

A Nyitra Megyei Önkormányzat 2017-ben is kiosztotta a „Nyitrai Lunica” (Nitrianska lunica) díját. A kitüntetéssel a megyei fennhatóságú kultúrintézmények legjobb alkotóit, munkatársait jutalmazza az önkormányzat. A díjátadóra 2017. május 24-én került sor a Nyitrai Megyeházán, a kitüntetést, mely öt kategóriában kerül kiosztásra, Milan Belica, Nyitra Megyei Önkormányzat elnöke adta át. 2017-ben a színház kategóriában az elismerést Varsányi Mari, A Komáromi Jókai Szíház  nyugdíjas művésznője vehette át.

Varsányi Mari 1972-től tagja a Magyar Területi Színháznak. Színészi pályája izgalmas színfolt a szlovákiai magyar színházi palettán. A hamvas kislánytól a manipuláló bírónőig talán nem volt karaktertípus, amit ne játszott volna el, s ez a sokszínűség színészi eszköztárának gazdagságáról árulkodik. Szerepeit a kezdetektől fogva áthatja egy mély emberség, amely nemcsak a színpadon volt jellemző rá, hanem a kulisszák mögött is, hiszen hosszú évekig volt társulatvezető a színházban, és teljes erőbedobással képviselte a kollégákat, védelmezte a pályakezdő színészeket.

Fontosabb szerepei: Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig); Maria Antonovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Czinka Panna (Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig); Lucy (Bertolt Brecht: Koldusopera); Izidóra (Katona József: Bánk bán); Mariska (Szép Ernő: Vőlegény); Kati (Csurka István: Házmestersirató), Kölyök (Horváth Péter–Sztevanovity Dusán–Presser Gábor: A padlás); Claire (Eisemann Mihály: Fekete Péter); Mariska (Örkény István: Tóték); Dorine (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Hrehorowiczovna (Spiró György: Imposztor); Polina Andrejevna (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Arina Pantalejmonovna (Nyikola Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Melitta (Vas István–Hubay Miklós–Ránki György: Egy szerelem három éjszakája); Kömény Zsuzsa (Jókai Mór–Darvas Ferenc–Várady Szabolcs: Gazdag szegények); Anya (Jon Fosse: Őszi álom); Özvegy Szunyogné (Gárdonyi Géza: A bor); Kömény Ignácné (Tamási Áron: Énekes madár);, Anfisza (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Bíróné (Móricz Zsigmond: Sári bíró)

Naftalin a Komáromi Jókai Színházban

2017. május 19-én  mutatta be a Komáromi Jókai Színház a 64. színházi évad utolsó nagyszínpadi bemutatójáként, Heltai Jenő Naftalin című bohózatát Hargitai Iván rendezésében.
Heltai a magyar irodalom különleges személyisége, a könnyedség, az életöröm alkotója. Mosolygó bölcs volt két emberöltőn keresztül: a könnyedség és komolyság, az enyhe irónia és az enyhe szorongás, a kritika és a megbocsátás szellemes egybeötvözője. Molnár Ferenc és Herczeg Ferenc kortársaként lett színpadi szerző, abban a korban, amikor a magyar dráma „exportcikknek” számított az európai színpadokon. Naftalin című bohózata, melyet 1908-ban írt,  talán az egyik legnépszerűbb színpadi műve.
„Heltai bohózata nagyon pontosan van felépítve, leképezi, hogy az öncsalás milyen abszurdumig tud jutni. Benne van a magánéleti megcsalásoktól kezdve, hogy hogyan csapjuk be magunkat, családon kívül, belül, férj-feleség, szülők-gyerekek is, csak azért, hogy leplezzük a kisebb-nagyobb bűnöket.
Ennek azért van egyfajta kivetülése a társadalomra is, hogyan tudnak egész társadalmi osztályok megbolondulni. Nem hisznek a saját szemünknek, a saját gondolatuknak, hanem annak hisznek, amit mondanak. Egészen vicces és egészen riasztó, hogy Krisztus után 2000 évvel még mindig ugyanezzel küzdünk” – vallotta az előadás rendezője, Hargitai Iván.

Az előadás díszletét Bátonyi György tervezte, a jelmezek Kárpáti Enikő munkái, zenei szerkesztőként Dobri Dániel, koreográfusként Cortés Sebastián dolgozott a produkcióban, melynek főszerepében Rancsó Dezsőt m. v. és Holocsy Katalint láthatják a nézők.
További szereplők: Tóth Károly, Skronka Tibor, Holocsy Krisztina, Bandor Éva/Losonczi Kata, Cs. Tóth Erzsébet, Majorfalvi Bálint, Drága Diána m. v., Elek Lucia m. v., Szabó Viktor, Bernáth Tamás.

 

Komárom Város Polgármesterének a díját kapta Bandor Éva

A hagyományoknak megfelelően 2017. április 26-án a Komáromi Napok nyitórendezvényeként a két város, Észak- és Dél-Komárom együttes testületi ülést tartott, amelyen kiosztották a Pro Urbe és a polgármesteri díjakat. Ezúttal a Tiszti Pavilon dísztermében került sor az ünnepi „szertartásra”, ahol a Komáromi Jókai Színház színésznőjét, a Jászai Mari-díjas Bandor Évát is kitüntették. A Polgármester-díját Stubendek László Észak-Komárom polgármestere adta át színházunk művésznőjének.

Bandor Éva 2001-től tagja a Komáromi Jókai Színháznak, (bár a főiskolai tanulmányai előtt is játszott a komáromi társulatban), számos komoly főszerep van a háta mögött, jelenleg többek között a Rómeó és Júlia Dajkájaként, A nép ellensége polgármester asszonyaként, Az ügynök halála Lindájaként láthatja őt a komáromi közönség.Művészi alkotómunkájának elismeréseként 2004-ben Jászai-díjat kapott.

2015-ben pedig egy nemzetközi elismerés részese lehetett, amikor az V. Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon a Gyerekek (Deti) című szlovák filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat.

Bandor Éva a komáromi és az egyetemes magyar kortárs színjátszás kimagasló tehetségű művésze, aki szakmai tudásával, hűségével és alázatával gazdagítja városunk kulturális-művészeti életét – hangzott el a méltatásban.