Egyszer volt egy 55. Jókai Napok…

Híres, történelmi városunkban, Komáromban idén is  – immáron 55. alkalommal – megrendezésre került a Jókai Napok, az amatőr színjátszók országos fesztiválja. Visszarévedve a múltba lelki szemeink előtt láthatjuk, hogy volt idő, mikor még nagyon sokan jártak erre a fesztiválra, olykor megtörtént, hogy kevesebben, idén azonban 11 versenyelőadást láthattunk, hallhattunk, s ez a szám, több mint remek. Nagyon fontosnak tartom elmondani, amit talán már számtalanszor hallhattunk, hogy mennyire fontosak az ilyen fesztiválok. Az én korosztályomat (a 90-es években született generációt) tekintve különösen, hiszen közelebb hozza a színházat számunkra, művészetre nevel, a művészet meg ugyebár tanít, és katarzist vált ki… Jobbik esetben.

A 2018. június 12-től 17-ig tartó fesztiválon az első versenyelőadás Csehov Leánykérés című tréfája volt a kassai Pinceszínpad előadásában, Havasi Péter rendezésében. Nyitóelőadásként jó lett volna egy kis komédiát látni a színpadon, hogy egy leánykérés milyen félreértésekbe, perpatvarokba torkolhat, kinek a kutyája jobb a másikénál, hogy ki adja be végül a derekát, de sajnos a komédia enyhén szólva laposra sikeredett, talán szöveggondok, talán a rossz időzítések miatt.

Kiss Péntek József rendezésében, a VISZTA társulat előadásában Moliére Tartuffe című komédiáját láthattuk másodikként. Jó választás abból a szempontból, hogy vezessük be a fiatalokat Moliére világába, de továbbra is ott a kérdés bennem, hogy miért nézzem meg ezt az előadást, ha nem nyújt többet, mint magának a darabnak az ismertetését, legyen az bármelyik fordításban? Miért nem lehet a 120. Tartuffe-öt mondjuk egy új perspektívából megközelíteni? Lehet, hogy az új nem mindig jó, de szerintem érdemes kísérletezni… Nagy Ákos Orgon szerepében nyújtott alakítását azonban semmiképpen nem lehet megkérdőjelezni, több volt, mint remek.

A GIMISz színjátszói Bajkai Csengel Mónika rendezésében bemutatták, hogy milyen is az ember, hogyan fejlődött, mivé vált. Ecce homo című előadásuk Weöres Sándor versei nyomán készült, és a végeredmény egy energikus, szép Rorschach- tábla lett, zseniális színészi alakításokkal.

 

Ritkábban látunk Jókai Napokon musical előadást fiatal színjátszóktól, hiszen az előadást meghatározó probléma, hogy vannak- e elég érett hangok a csoportban, hogy egy musicalt „elvigyenek a hátukon”. A KGSzT csapatában vannak is, meg nem is… A Volt egyszer egy popfesztivál című musicalt láthattuk tőlük, Bodon Andrea rendezésében. Egy fiatalokat megszólító történetet nagyszerűnek mondható zenékkel, de nem lehet elsiklani afelett, hogy az előadás izzadságszagúra sikeredett, és nem mindig tudtam ezek miatt beleélni magamat a látottakba.

 

Van egy érzés, amikor már a második percben katarzis élményed van a látvány és a zene hatásától, és csak tátott szájjal “ráfekszel” az előadás energiafolyamára, a térdedet csapkodod a nevetéstől, és amikor kijössz, azt érzed, hogy még százszor meg akarod nézni az előadást, sőt, játszani is akarsz benne. Az idei  fesztivál győztes előadása ilyen élmény volt. Arisztophanész Lüszisztraté című színjátékát adta elő az Apropó Kisszínpad Fülekről, Szvorák Zsuzsa (aki egyébként egy idős a Jókai Napokkal) rendezésében. Sajátos stílusban átírt produkció volt, tele poénnal, energiával A közönség reakciója – az állótaps megérdemelt volt

 

A hatodik versenyelőadás Svěrák- Smoljak  A Látnok című színművéből készült, a Nánai Színjátszócsoport előadásában, Lengyelfalusi Juhász Mária rendezésében. Nagyokat tudtunk nevetni ezen az előadáson, legalábbis én, hiszen ez a fajta humor nagyon közel áll hozzám, valamint „halálközeli élményben” is volt részem. Összeszedett, jó előadást láthattunk.

Szeretem Shakespearet, ezért öröm volt, mikor Shakespeare komédiáját, az Ahogy tetszik című darabot láthattam a Sycorax Diákszínpad előadásába ( rendezte : Pekárovics Marianna). Egy olyan helyre vezettek volna el minket a játszók, a rendezővel együtt, ahol mi nézők jól érezzük magunkat, jól szórakozunk, és el is gondolkodunk az életünkön. Sajnos ez nem teljesen sikerült, mert a komédia része laposra sikeredett… Néhol még én éreztem kínosan magamat, nem hogy a színjátszók, pedig az előadáson látszódott az igyekezet.

Hatalmas színházi élményben volt része annak, aki láthatta N. Tóth Anikó és a SondySokk csoport által létrehozott Bizalom című előadását, melyek etűdgyöngyözetek voltak emberi kapcsolatokra. Rendezte: Köteles Judit és N. Tóth Anikó.  A produkció zenei világa összefogta, és átvezette az etűdöket, a színjátszók átélése, a történetek úgy ragadták magával a nézőt, mint tornádó a teheneket (saját hasonlat). Egyszerre tudtunk nevetni és elgondolkodni saját életünkön…

Mikor nem jut eszedbe, hogy milyen előadás is fog következni a már régimotorosnak nevezhető Kármán József Színháztól, eszedbe jut, hogy: Bingó! Jön a Bingó című komédia  Michael Tremblay Sógornők című drámája nyomán, Máthé Krisztián rendezésében. Volt, amikor dőltem a nevetéstől, mint a nyírfa a favágó elől, és volt amikor megrökönyödve halgattam a mai világunkat súlyosan érintő kérdéseket, és személyes tragédiákat, de volt olyan rész is, ahol – komolyan mondom – elaludtam a székben, és arra keltem, hogy a jegyzetfüzet csúszik ki a kezemből. Mégis úgy érzem, jó előadás volt, mindenki vitt belőle haza valamit, a trágárságon kívül is.

A fesztiválhangulat a tetőfokára a RÉV- ben, a fesztiválklubban hágott, ahol annak ellenére, hogy a napok előrehaladtával egyre többen és egyre „jobban“ voltunk, mindenki megbeszélhette, amit látott, kifújta a gőzt, finom babgulyás, meg persze egy korsó sör mellett cseverészett világmegváltó dolgokról.

Szombat reggelre, ugyan nem virradóra,  de jött egy… Micsoda?! Orwell?! Az Állatfarm című, “mindenkiismeri” mű által inspirálódott előadást láthattunk a NOVUS ORTUS Diákszínpad előadásában, Takács Tímea rendezésében. Nagyon szeretem Orwellt, hiszen súlyos mondanivalója egyre jobban érvényes korunkra, ezért vártam, hogy valami egetrengető előadás lesz. Az égrengés elmaradt, és Orwell… is… Az előadás csak felszínesen súrolta az Állatfarmot, talán ha nincs a cím, rá sem jövünk, hogy honnan ,,inspirálódtak”. Szomorú, hogy van egy rendkívül tehetséges csapat, de csak ilyen előadásokra futja…

És(éssel nem kezdünk mondatot) végül az utolsó versenyelőadás a Kata, a makrancos című Shakespeare adaptáció volt a Fókusz Diákszínpad előadásában, Jarábik Gabriella és Kuklis Katalin rendezésében. Egy nagyszerű záróelőadást láthattunk tele Nutellával, és nagyon erős jelenetekkel. Ötletek híján bizonyára nem volt a csoport, hiszen nagyon érdekes megoldásokat találtak a mai fiatalság tragikomikus világának bemutasára.

Papa különböző hangszereken hegedül

A versenyelőadásokon kívül persze láthattunk, élvezhettünk más, vendégelőadásokat is. Az ÉS?! színház előadását – Soóky László: Az önmagát mosdató szerecsen című komédiáját, mely során egy másodfokú nosztalgikus élmény fogott el, köszönhetően Szabó Csilla rendezésének valamint a színjátszók játékának. A Nézőművészeti Kft előadásán mi nézők fókahangokat hallattunk, hiszen fuldokoltunk a nevetéstől. Soóky László Papa különböző hangszereken hegedül című művét Lajos András adta elő zsenialitást megközelítő módon, hiszen bebizonyította, hogy egyedül el tud játszani egy egész zenekart, és bármin tud hegedülni. Persze a majdnem tökéletes előadáshoz kellett egy rendkívüli rendező: Keszég László és egy dramaturg: Varga Emese.

Összefoglalva a fesztivált: egy elképesztően tanulságos és szórakoztató, valamint nagyon fontos eseményen vehettünk részt. Köszönet mind a szervezőknek, mind a fellépőknek, hogy képességeikhez mérten emelték a fesztivál színvonalát; és joggal mondhatom, hogy tűkön ülve várjuk az 56. Jókai Napokat, remélhetőleg még több versenyzővel, még több élménnyel.

Kantár Máté